Első rész.

Aloha!

Nos, hát megírtam az első részt.

Remélem tetszeni fog nektek!

Nagyon, de nagyon szépen köszönöm a bevezetőhöz  a kommenteket, nagyon jól estek!

Lehetséges, hogy este felé már láthatjátok a fejlécet, de még nem biztos!

Oh, és egy kicsit rövid lett..Sajnálom! De azért remélem tetszeni fog!

Jó olvasást!

---------------------------

Oda kint csak úgy süvített a szél. Vihar készülődött, elég nagy vihar.

Egyedül féltem is volna hazamenni, de hála isten Pete felajánlotta, hogy hazavisz. Mi lenne velem nélküle, vagyis hát nélkülük, mivel a barátnője Juliet is velünk tartott. Had jegyezzem meg, Juliet az egyik legjobb barátnőm.

A fekete BMW kattant egyet, ami a hatalmas garázsban csak úgy visszhangzott. Mikor végre biztonságban tudhattam magamat a autóban felsóhajtottam és magam mellé dobtam a barna "Clairesnes" táskámat.

- Na és Drágám! - szólalt meg Juli, a barátja felé fordulva. - Mit mondott Matt?! 

- Hm. Csak annyit mondott, hogy pénteken lesz a megbeszélés..azt hiszem 11-kor. - ásított egyet Pete, majd tovább nézte az utat. 

- Nickie! - fordult felém ezúttal, Juliet. - Nem lenne kedved egy kis "esti bulit"  tartani? - csillant a fel a lány szeme. Én elgondolkoztam, "Hm. Anya biztos nélkülem is meglesz, hisz ott van neki Cat, a testvérem."

 - De, de van! Ha akarjátok. - mosolyodtam el. Juli az örömtől szinte már táncolt az anyós ülésen..Viszont, hogy, hogyan..

- De jó lesz! - sikította el magát a lány. És hát had jegyezzem meg, a mellettünk ülő autóban csak kicsit néztek rá furán, nos hát igen..Juliet Davis. Örült, de imádni való. 

Sajnos, hosszú volt az út Pete házához, de hát elökörködtük. A zene csak úgy tombolt, mi pedig csak úgy sikítoztunk..Hm, ingyen koncert. 

Mikor végre megérkeztünk a már jól ismert villához, úgy rohantunk be, mint az örültek..Hiába voltunk 30 másodpercet az esőbe, így is agyon áztunk. Nem értem, nyáron, mért esik az eső?! Vagyis hát, nem azt mondom, hogy ne essen, dehogy ennyire..

- Huh. Hideg van! - vacogott Juli. Éppenséggel azt egyáltalán nem lehetett volna mondani, hogy hideg van, de hát szerintem már Őt is bemutattam.

Mikor Pete bejárt a BMW-vel a garázsba, egyből letámadtuk a konyhát. Szó szerint megtudtam volna enni egy lovat is. Hisz végül ebédet nem ettünk, szóval nem is meglepő. 

- Mit kértek enni, lányok?! - kérdezte Wentz, félig-másig kilógva a hűtőből. 

- Csináljunk gofrit. - jelentette ki Juliet, és már készült volna a szekrényhez, de én megállítottam.

- Nagy vihar van és szerintem ne ismételd meg  a múltkori esetet! - néztem rá kissé aggódva.

- Igaz..- ült vissza kissé szomorkásan. Felmerült bennetek minden bizonnyal, hogy mi történt múltkor..Nos, hát mondjuk úgy, Juliet-et kissé megrázta az áram. Szegényt azóta nagyon féltjük, de hát Ő úgy látszik oda sem hederít ezeknek.

- Csinálok melegszendvicset! - mondta Pete, és már vette is elő a "kellékeket". 

- Sütőben! - nevettem el magamat..Hogy mért?! Jó múltkor Pete a mikróban(!) akart neki állni "sütni".  Hát az aztán valami felejthetetlen volt. 

- Jó, hogy mondod! - kacsintott rám nevetve, majd tovább kotorászott a szekrényben.

 *************

- Na jó, ez a film valami eszméletlen jó! - erőltette ki magamon szavakat, mivel annyira nevettünk, hogy szinte megszólalni sem tudtunk.A Nagyfiúk1, is nagyon ütős volt, de a Nagyfiúk2..Még ütősebb..

- Kár, hogy csak ennyi idős volt..- szomorodott el Juli. 

- Öhm, múltkor három óra után is ezt mondtad! - néztünk rá "érdekesen" Pete-vel.

- Jól van..De..áh mindegy. - nevette el magát a lány is.

- Mit szólnátok, ha áthívnánk a fiúkat?! - vetette fel az ötletet Wentz. - Szólok is nekik! - mosolyodott el, még mielőtt megszólalhattunk volna. Nos, hát igen, Ő Pete Wentz.